A 111-es kórterem története

avagy mi vagyunk a 10.B!

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac k… akarom mondani, túr…

Jabocs. Ez nem az a mese.

Ami a mi történetünket illeti, itt nincsenek királylányok és szőke hercegek meg sárkányok, maximum néhány skizofrén egyed, aki mindig egészen máshol, mondjuk Középföldén jár, meg házisárkányok, de itt ki is merült a közös pont a Grimm testvérekkel. Kezdjük hát az elején!

A 21. század hetedik évében járunk (gyerünk, agytorna… igeeen, 2007, ügyesvagy). Helyszín Orosháza kicsiny városa, annak is a kicsiny sárga épülete, ami bizony NEM az elmegyógyintézet, hanem az itteni gimnázium, név szerint a Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola. Dúl a nyár, de mi mégis az új iskolában töltjük az időnket: bezony, ez a beiratkozás nagy napja. A vicces az egészben, hogy még itt sem ismerhettük meg rendesen az osztálytársainkat, mert Valakik Ott Fent úgy gondolták hirtelen augusztus utolsó napján, hogy a 9.B osztály mégse a biológia és humán tagozat összevonásából jöjjön létre, hanem inkább legyünk REÁLisak (nem REÁLosak: ha már bolt, akkor teszkó rulz), ergo matek-fizika és biológia tagozat adta ki azt a bizonyos kis osztályt abban a bizonyos kis városban, amiről ez a mese szól.

Minderre a csodás fordulatra csak tanévnyitón hívták fel a figyelmünket, mi meg nem győztük kapkodni a fejünket, hogy „akkor most hol a f…agyasztómban vagyok?!”, de azért valahogy csak megtaláltuk a helyünket. Osztályfőnökünk Bereznainé Ihász Ildikó tanárnő lett, akinek szintén ez volt az első éles bevetése, már ami a TMGSZ-ben való tanítást illeti.

Így hát a csapat frissen és üdén vetette bele magát az első gimnazista napba. Elhelyezésünket illetően az első emelet 111-es kórtermében hajthattuk fejünket a padra az unalmasabb órákon, és sárga házhoz és klinikai esetekhez illően megtanultuk, hogy is legyünk vérbeli őrültek – sejthetitek, hogy könnyen ment. :)

Alig telt el egy-két hét vagy hónap, egy osztályból Az Osztály lettünk. Talán az októberi gólyaavatás volt az a fontosabb dátum, ami összekovácsolt minket…

… Ezen a piros betűs ünnepen Orosháza lakói megütközve figyelték, ahogy kék emberek lepik el a város utcáit, és valami ismerős dallamot énekelnek (vagy legalábbis erősen próbálnak énekelni): „magas hegyek mögött, hol a tenger hupikék…”. Bizony, a zöldfölűeket rituálészerűen porig kellett égetni, és a mi drága kínzóink úgy gondolták, élesszük újjá Aprajafalva lakóit (akik, mellékesen jegyzem meg, 2008-ban lettek 50 évesek – hepibörzdéj…), így hát mi 24 órára törpizálódtunk és behupikékültünk, hogy a szóalkotás csodáival éljek, és tűrtük az idősebb generáció szivatásait. Az még elnézhető volt, hogy zacskókba bújtatott lábakkal és kékre festett arccal járjunk-keljünk az iskolában és a városban, de a délutáni programon jött a pelenka a fenékre, a WC-pumpa-hajtású gördeszkázás, éneklés, táncolás, koreográfia és zászlókészítés, kémcsövekbe-hagymától-könnyezés, gumikeszyűből tejivás és még sok-sok orbitális hülyeség, amit mi igenis végigcsináltunk, kisebb-nagyobb sikerrel. A végeredmény lényegtelen, tudjuk, hogy mi voltunk a legjobbak, mások véleményét és a tortákat meg letojjuk nagy ívben. Pont.

Ami az osztály összetételét illeti, volt, aki ebben az évben inkább máshol folytatta a tanulmányait – aztán mégis meggondolta magát és visszajött – aztán ismét elment, más meg félévtől lett az osztály része. Így véglegesen is 26-an lettünk, ami az évfolyam átlagához mérve igencsak aprónak tűnik (pedig nem mentünk össze a nagymosásban), de így talán könnyebb volt kialakítanunk a mai osztályközösséget és –szellemet, még úgy is, hogy két különböző tagozatból állunk. Khm, hadd idézzek, hogy jobban megismerjetek: „A zuzmók nem egyszerű élőlények. Gombák és fotoszintetizáló mikroorganizmusok együttélésével alakulnak ki.”, ahogy a biosz tankönyv is állítja. Ha megnézzük a biosz tagozatot, akiket hol zuzmóknak, hol moháknak becéznek (de azér’ valljuk be, a zuzmó sokkal aranyosabb), azért némi elvonatkoztatással eléggé passzol ránk. Nem vagyunk egyszerűek, sőt, különösképp bonyolultak vagyunk – és igaz, hogy maximum lábgombánk van és a „fotoszintetizálás” szó is legfeljebb egy überfasza Photoshop-kiegészítést juttat eszünkbe, azért csak van itt együttélés és zuzmóság, ha az ember kicsit túlnéz az orra hegyén. De mi a helyzet a matek-fizikával? Nos bizony a kockák/kockafejek definícióját már kénytelen voltam a Wikipédiáról lelopni: „A kocka egy térbeli geometriai alakzat, egy speciális téglatest. 6 négyzet alakú oldala és 12 egyenlő hosszúságú éle van, amelyek 8 csúcsban találkoznak.” Lehet, hogy a mi kockáink is sokoldalúak, de azért ennyire nem, ami meg az éleket illeti, talán inkább a mondataikban van egy kis gúnyos él, de ami biztos, hogy ezek a kockák lélegeznek, kezük-lábuk van, szóval ha most nagyon pénzt akarnék keresni, akár Nobel-díjat is szerezhetnék ezzel a felfedezéssel, de mivel szerény vagyok és kedves, nem teszem. Ja, egyébként a kockák keményen HATAN képviselik a tagozatot, míg a zuzmók 20 fejet számolnak (ami már 40 darab szem, 80 végtag meg… öö, bocsi).

Hogy csak érintőlegesen említsük, volt ám nekünk karácsonyi Mikulás-bulink (ami így kimondva kicsit furán hangzik, de segáz), ami sikeres volt evészet és ajándékok szempontjából, de sikertelen, ha a titoktartási fogadalmunkat nézzük… Aztán mentünk bioszos és fizikás tanulmányi kirándulásra (Szeged, Dévaványa, Szarvas, stb.), meg olyanra is, aminek tulajdonképp semmi köze a tanulmányi kirándulásokhoz – mint Aquincum, a Terror Háza vagy a Titanic-kiállítás. Idővel elérkeztünk a félévhez, jött a szorgos javítgatás és tanulás, jártuk a tanulmányi versenyeket, megvolt az első hivatalos Táncsics Napunk, aztán ezt az egész kilencedikesdit levezettük a júniusi osztálykiránduláson, Balatonfenyvesen. Azt hiszem, felejthetetlen lesz az a három nap a Balaton partján, kinek ezért, kinek azért – persze kivétel erősíti a szabályt, merugye van, akit a szesz és alkohol elsőszámú istene hatalmába vett, így kitörölve egy-egy éjszakát a memóriájából… De a részletekbe ne menjünk bele, a lényeg, hogy jó buli volt, mi vagyunk a legjobbak, de ezt tudtuk eddig is, ugyebár.

Három hónapnyi tömény nyár után elértünk az új tanévhez – augusztus utolsó napján, a nyár utolsó percében és a 2008-as szabadságunk legvégső másodpercében lezavartunk egy gyors …*hatásszünet* …tanévnyitót (höhö), aztán másnap bele is vethettük magunkat a 2008/2009-es tanévbe, immár hivatalosan is 10.B osztályként.

És hogy mi lesz velünk idén? Ki tudja? Inkább térj be te is a sárga házba, vonszold fel magad az első emeletre és rögtön a WC-vel és a lépcsőfordulóval szemközt megtalálod a 111-es kórtermet – ránk fogsz ismerni! ;)

idefirkálta Alex